A légtechnikai rendszerek tervezése, és szakszerű kivitelezését követően a megfelelő komfortérzet és légtérviszonyok céljából fontos az elkészült rendszerek esetében a légtechnikai beszabályozás és műszeres mérés.
A légtechnikai beszabályozás műszeres mérési módszerei között az arányossági elven alapuló a bevált és általában alkalmazott. Az egyes épületrészeket, épület egységeket, szinteket ellátó szellőztető rendszer algerinceken lévő végpontokat (légszelepeket, szabályozó szelepeket) a terv szerinti légmennyiségek arányában beszabályozzuk. Az algerincbe befúvott levegő mennyisége ekkor még irreleváns. Ezt követően a főgerincből leágazó algerinceket szabályozzuk egymáshoz képest, immár a légtechnika terven szereplő légmennyiségekre beállítva a zsalukat, vagy térfogat-szabályozókat.
A légkezelőben lévő szellőztető ventilátorok fordulatszámát a különböző időszaknak, a benntartózkodók száma és tevékenysége alapján kalkulált légmennyiség igényeknek megfelelően programozzuk.
Végső lépésként műszeres mérés alapján készült jegyzőkönyvvel igazoljuk a légmennyiségeket és a szellőztető rendszer megfelelő alap beszabályozását.
Az üzemeltetőt/tulajdonost szellőztető rendszer üzemeltetési tanácsadással segítjük, főként a téli fűtési időszakra és a nyári hűtési időszakra vonatkozólag, amikor még inkább érvényesülnek a megfelelő légtechnikai beszabályozás előnyei. A gyakori ajtó és ablak nyitás megnöveli az épület energiaigényeit, és a mesterséges szellőztető rendszer hatékonyságát rontja. Szintén célszerű figyelmet fordítani az árnyékolás alkalmazására az épület tájolása és a benapozás alapján. Télen érdemes a napfény energiáját hasznosítani, nyáron épp ellenkezőleg.
Egy megfelelő szakértelemmel a terveknek megfelelően, az épületben tartózkodók igényeit kielégítő légtechnikai beszabályozás esetén amennyiben az épület használói nem kapnak megfelelő tájékoztatást vagy az üzemeltetés során nem használják megfelelően a rendszert, jelentős többlet rezsi kiadások jelentkezhetnek és a komfortérzet csökken.